5. rész

** Holly **

Nagyon szép utunk volt, ha ültetek már repülőn akkor biztos tudjátok mennyire izgalmas. Nagyon álmos voltam, de ki az aki ilyenkor aludni tud? Majd "otthon" alszok eleget.

- Holly, szerinted sétáljunk, vagy inkább majd fogjunk egy taxit? - kérdezett Emma, mire felkaptam a fejem.
- Hát nem tudom....kérdezd meg a többieket, hogy milyen nehéz a bőröndjük, de én felőlem akár sétálhatunk is.. - válaszoltam.
- Oké, jó ötlet...Hope! Hannah! - szólt a többieknek is.
- Megkérjük kedves utasainkat, kapcsolják be öveiket, hamarosan leszállunk.- szólt közbe a hangosbemondó.
- Na, mi legyen? - kérdeztem.
- Séta, - válaszolt Emma - de ha elfáradnánk, akkor taxi. - kacsintott.
- Oké...akkor séta. - mondtam mosolyogva.

Miután leszálltunk, megkerestük a bőröndjeinket és elindultunk a kijárat felé. Ahogy sétáltunk London csodálatos utcáin, kissé elbámészkodhattunk, mivel Hannah és Hope egyszer csak, nekimentek  2 idegen srácnak. Hannah - nak a bőröndjéből persze kiborult pár cucc... . Emmával és még a másik 3 sráccal ránk tört a röhögőgörcs és csak nevettünk.

- Nem akartok segíteni? - mondta Hannah, a földön nevetve.
- Megyünk máris. - mondtuk egyszerre  Emmával.
- Hadd segítsek...- nyújtotta kezét Hannah -nak a fiú, akivel szembe találkozott.
- Ohh köszi.
- Kérlek, ne haragudj... -mondta Hope-nak a másik.
- Nem, nem haragszok...mi voltunk figyelmetlenek...- mosolygott.
- Te se haragudj ,nem figyeltem oda, sajnálom.Ugye nincs harag?- mondta Hannah-nak az idegen.
- Nincs. -mosolygott.

Gyorsan segítettünk Hannah -nak összepakolni, majd továbbálltunk.

- Mehetünk?- kérdezte Emma .
- Ne, várjatok! Még be se mutatkoztunk... - fogta meg az egyik srác Emma vállát.
- Mivel nem is kérdeztétek ... - nevetett Hope.
- Mi a nevetek ?- nevettek.
- Hope Moran, és Ők itt a barátnőim : Emma Cooper, Hannah Smith és Holly Johnson. - mutatott be minket.
- És titeket, hogy hívnak?- érdeklődött Emma.

Az 5 fiú kérdő tekintettekkel fürkészte körbe egymás arcát, amit egy kicsit furcsálltam...., majd bemutatkoztak.

**Emmma**

- J....James Webb vagyok. - dadogta.
- Én, Joe Handler.... - mutatkozott be.
- Michael Loran. - mosolygott.
- Edward Leggings. - mutatkozott be, majd kezet fogott velem....
- Hello, William Robertson. - kacsintott.

Rendesnek tűntek, így még leálltunk velük egy kicsit beszélgetni.

- Amúgy, hova-hova ennyi bőrönddel? - kérdezte Michael.
- Az új házunkba. - dicsekedett Hope.
- Wow.....és merrefelé laktok?
- A címet még fejből nem tudom.....,de egy pillanat és megnézem. - mondtam, majd elkezdtem kutakodni a táskámban - Már meg is van! A 22 Endell Street, London, Nagy-London WC2H 9AD. - olvastam fel szaggatottan.
- Én tudom, hol van az a környék! - kiáltott Joe.
- Juppi! Elkisérjünk titeket? - kérdezte Edward boci szemekkel.
- Persze. Amúgy, nagyon messze van innen? - érdeklődött Hannah.
- Egy kicsit..de kilehet bírni. - vigyorgott Joe.
- Oké...akkor menjünk!
- Segíthetek a bőröndödet hozni? - kérdezte Edward, Hannah -tól.
- Köszi, - mosolyodott el - ,de előbb ígérd meg, hogy nem fogsz vele elszaladni! - nevetett.
- Hahah, oké. Megígérem.Vicces vagy. - nevetett, majd elvette Hannah bőröndjét.

Reméljük tetszett! Ez most kicsit rövid lett, de ha komiztok jön a következő és az hosszabb lesz! Puszi x

4.rész

** Hope **

Csak vagyok a szobámban és tombolok. Annyira boldog vagyok. Már minden a legnagyobb rendben van. A szüleink még a héten tartottak egy "megbeszélést" közösen, ahol minden kis apró részletet kitárgyaltunk. Most már csak erőt kell gyűjtenem és a nagy utazásra koncentrálnom. A legnehezebb persze megint a bőröndbe pakolás lesz. Annyi cuccom van amit el akarok rakni, de nem akarok túlzásba esni sem. A ruháim , fényképeim, emlékeim, kiegészítőim még mindig szanaszét hevernek az ágyamon, de most már tényleg összeszedem magam és bepakolok.

Egyébként utolsó három napom csak a búcsúzkodásról és a bevásárlásokról szólt. Szinte minden rokonomat  meglátogattam, mert tényleg nagyon fognak hiányozni. Sokszor sírtam, búslakodtam, de mindig rájöttem, hogy nem érdemes ezekkel a dolgokkal gyötörnöm magam, mert úgyis csak jó várhat rám.


** Július 1. **

Utolsó napom itthon. Nagyon izgulok. Pontosan délben indul a repülőnk, ezért is keltem fel már 5 - kor. Nem sokat tudtam aludni, de majd kipihenem magam, ha megérkeztünk. A kézipoggyászom és a  bőröndöm már az ajtó előtt sorakoznak, mint a katonák. A lányokkal és Mrs.Davies - szel 10 órára beszéltük meg a találkozót a reptéren. Még egy félórácskát ábrándoztam az ágyban, majd összeszedtem magam és elkezdtem készülődni. Elvégeztem a reggeli tevékenységeimet, majd felhívtam Holly - t.

~ Jó reggelt! - nevettem.
~ Szia Hope.... mi újság? - kérdezte álmosan.
~ Semmi... készülődök.
~ Én is.... hogy aludtál az este?
~ Hát jól, de nem sokat.
~ Én is... akkor 10 órára?
~ Igen Holly. - mondtam kacagva.
~ Jól van... - nevetett Ő is.
~ Na akkor majd még találkozunk! Pusz!
~ Oké, oké..szia! - köszöntünk el egymástól.

Hát igen Holly nagyon fáradt lehet....pedig még azt hittem, hogy csak én leszek az. Na tessék.

** Reptéren **

 ** Hannah**

 El sem hiszem.....itt ülök a reptéren, a londoni járatra várva. Úgy érzem magam, mint egy madár, ami csak arra vár, hogy szabadon repülhessen az ismeretlenbe.

 - Lányok, ha már leadtátok a csomagjaitokat indulhattok is. - mondta Mrs. Davies.
 - Oké.. - mondtam mosolyogva, majd sóhajtottam egy nagyot.

 Elbúcsúztunk a szülőktől, rokonainktól, Mrs.Davies - től, majd elindultunk az új életünk felé.

 - A Skócia - London járat 15 perc múlva indul. Kérjük kedves utasainkat szíveskedjenek felszállni. - mondta a hangos bemondó, mire a gyomrom összeszűkült. 
- Hát akkor indulás... - mondta Emma.

 Odaadtuk a jegyeinket, majd felszálltunk és helyet foglaltunk. Mikor a repülőgép megkezdte a felszállást nagyon izgultunk. A fülemben nagy nyomást éreztem, de a látvány, ami a fellegek felett elém tárult az egyszerűen csodálatos volt. Egyszerre elfelejtettem minden gondomat. Boldog voltam és szabad.

Reméljük tetszett! Komizzatok, szavazzatok és, ha tetszik iratkozzatok fel a jobb felső sarokban rendszeres olvasókként! Köszönjük, hogy olvastok! Puszi x 

Köszönjük, köszönjük, köszönjük! :')

Köszönjük a 400 oldalmegtekintést! Nagyon kedvesek vagytok, hogy olvassátok a blogunkat! Köszönjük! <3 Holnap jön a 4.rész,mert ma tavaszi nagytakarítás volt....:) Megértéseteket köszönjük! Puszi x 

3.rész

** Holly **

El sem hiszem, hogy mi nyertünk. Leírhatatlan érzés volt megtudni. Olyan boldogság öntött el, hogy sírva fakadtam.Gyomrom összeszűkült és csak kapkodtam a levegő után. A világ egyik legboldogabb lánya vagyok jelen pillanatban, de mégis érzek legbelül egy kis félelmet. Mi lesz a családommal? Hogy fogom őket tudni itt hagyni? Hogy fogjuk magunkat eltartani a lányokkal, ha letelik az a bizonyos fél év? Milyen lesz kint külföldön? A repülőút? Na és a szállás milyen lesz? Ezek a gondolatok keringtek a fejemben, amikor éppen Mrs. Davies - től búcsúztunk. Végül úgy döntöttem, hogy most nem törődöm ezekkel a dolgokkal, csak örvendezek és ünneplek a többiekkel együtt.

- Áhhhhhh!! - rohantam be a nappaliba, ahol már a többiek talán a berendezést is szétszedték örömükben.
- Megyünk Londonba kis anyám! Kik lettek az elsők? Na kik? - örvendezett Hope a nyakamban.
- Mi! - kiabáltunk kórusban, majd egymásba borultunk.
- Hahahaha - nevetett Emma - de azért a berendezésben ne tegyünk már kárt!
- A berendezés sértetlen marad. Megnyugodhatsz. - nyugtattam meg kacagva.
- El sem hiszem! - ugrott Hope a nyakunkba, amivel egyszerre le is döntött minket az ágyra.

Órákig nevetgéltünk, vihogtunk, beszélgettünk az ágyon. Egészen addig, amíg Emma szülei haza nem értek.

- Sziasztok csajok! - nyitott be mosolyogva Emma anyukája, Courtney. - Mi ez a nagy boldogság? Csak nem?
- Szia Anyu! Csak de. - ugrott Emma az ölébe, úgy mint még eddig sose láttam.
- Ez most komoly? - nézett körbe rajtunk egy nagy mosollyal az arcán Courtney.
- Bizony, hogy az ! Megyünk Londonba Courtney! - szökdelt oda Hope.
- Uram Isten....hát el sem hiszem...na és meséljetek már! Hogy volt ez az egész? - ült le közénk az ágyra.

Nagyon örült a híreknek.Miután elmondtunk neki mindent szóról - szóra már este 6 óra volt. Hirtelen feleszméltem, hogy már ideje lenne haza mennünk.

- Hé Emma nekem már sajnos indulnom kell. - mutogattam a karórámra.
- Nekem is...már anyáék kerestek... - mondta Hannah.
- Oké, oké akkor segítek összepakolni nektek. - mosolygott Emma - Hope te még maradsz?
- Nem...sajnos...haza kell mennem. - mondta.

Miután összepakoltuk a cuccainkat, megköszöntük Emma - nak a vendéglátást, elköszöntünk, majd haza mentünk. Otthon anyáék már izgatottan vártak engem. Persze én örömmel elmeséltem nekik mindent, amiknek ők is nagyon örültek.

- A papírt, amit hoztál azért még elolvassuk Holly. - mondta apa.
- Oké, oké - bólogattam - tessék itt van.
- Kicsim! Holnap amint hazajöttünk, erről még váltunk néhány szót! - szólt utánam anya.
- Oké... - mondtam, majd felmentem a szobámba rendet rakni a gondolataim közt.

Reméljük tetszett! Még mindig nagyon nagyon örülnénk, ha komiznátok!:) puszi x

2.rész

** Hope **

Amikor meghallottam, hogy Mrs.Davies, az iskola legjobb rajztanárja ezt a véleményt fűzte a rajzunkhoz nagyon megörültem. Később a lányokkal, Emma meghívására, úgy döntöttünk, hogy egy hétig nála maradunk, hogy addig is együtt izgulhassunk az eredményhirdetés napjáig. Gyorsan hazamentünk mind a hárman,  összedobtunk egy hétre elegendő ruhát és már indultunk is Emma -hoz. Meglehetősen jól éreztük magunkat ezen az egy héten, elmentünk a közeli parkba, strandra, bowlingozni és egyéb jó helyekre. Nagyon jó volt.

**Egy héttel később**

**Hannah**

~Gyorsan eljött ez a nap is....eredményhirdetés.... már alig várom....vajon kik fognak nyerni? És, ha mi? Bele sem merek gondolni....Londonban élnék....a legjobb barátnőimmel...mindig is ott szerettem volna lakni...és ha most sikerül?.. -gondolkodtam magamban.

- Héé halottátok? Csengettek! - kiabált Hope.
- Majd én kinyitom! - rohantam az ajtóhoz.
- Jó napot hölgyeim! - mosolygott Mrs. Davies az ajtóban.
- Szép napot Mrs. Davies tessék befáradni. - intettem.
- Köszönöm Hannah - bólintott egyet.

Ahogy leültünk a nappaliban a fotelre mindenki kíváncsian fogadta Mrs. Davies - t aki éppen a táskájában kutakodott.

- Áhh már meg is van...nos lányok a londoni rajziskolából kaptam egy levelet, ami a verseny eredményeit tartalmazza. - nézett ránk olyan komoly tekintettel, hogy szinte megrémültünk.
- És....? - kérdezte Hope.
- És hát....... - húzta a száját - .........Gratulálok! Ti lettetek az elsők! - váltott hirtelen mosolyra, majd körbeölelt minket.
- Uuu...ristenn... - dadogtam örömömben.
- Te jó ég Mrs. Davies....el sem hiszem....ez biztos? - könnyezett Holly örömében.
- Igen ez biztos drágáim....és itt vannak a repülőjegyeitek Londonba! - mutatta fel őket.
- Hát ezt nem hiszem el! Uram atyám... - sírt Hope örömében.
- Hé...nyugodjatok meg, majd ha elmentem kitomboljátok magatokat.- nyugtatott meg minket Mrs. Davies - szóval ezt az utat mind az iskola forszírozza nektek, a repülőúttól a lakásbérlésig, de sajnos ez sem tart örökké úgyhogy, amint letelt fél év a lakást saját magatoknak kell hogy béreljétek. Nem akarom sokáig húzni az időt, mivel nekem is sietnem kell...úgyhogy tessék itt a papír, minden információ rajta van, amire csak szükségetek lesz. Nagyon figyelmesen olvassátok el, és akkor pontban egy hét múlva találkozunk a reptéren! Addig is vigyázzatok magatokra! - mondta Mrs. Davies azt ajtó felé közeledve.
- Nagyon szépen köszönjük! - mondtuk.
- Bocsássatok meg, hogy ilyen gyors voltam ,de értekezletem lesz, így sietnem kell. - magyarázta Mrs.Davies miközben már a cipőjét kötötte - Nagyon büszke vagyok rátok! - ölelt meg még egyszer.
- Semmi baj Mrs Davies - mondtuk megértően - örülünk, hogy eljött és még egyszer nagyon szépen köszönjük! Viszontlátásra! - köszöntünk el.
- Ne nekem köszönjétek.- mosolygott, majd elsietett.


Reméljük tetszett! Komizzatok és szavazzatok!:) Puszi x

1.rész

*Emma*

Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Holly volt az.

- Jó reggelt álomszuszék! Ébredj! Ez az utolsó napunk a sulibóól! - kiabált.
- Oké,oké már indulok is! - mondtam, majd letettem a telefont.

Hannah -nál találkoztunk, és már indultunk is. A suliban már megkezdődött a nagy "vakáció előtti visszaszámlálás". Az utolsó óránk rajz volt. A lányok mind a hárman gyönyörűen tudnak rajzolni, csak nekem nem volt kedvem hozzá, így órán bedugtam a fülhallgatómat és csak néztem ki az ablakon.

- Emma, Hannah, Hope és Holly! Gyertek ide egy kicsit! - szólalt meg hirtelen a rajztanárunk, Mrs. Davies. Azt hittük, hogy baj van, de kimentünk.
- Igen Mrs.Davies? - kérdeztük mosolyogva.
- Nos, lányok arról lenne szó, hogy van itt egy rajzpályázat, amire úgy gondoltam, hogy titeket neveznélek be, mert tudom, hogy ti együtt nagyon ügyesek vagytok.- kacsintott.
- Okéé! Benne vagyunk! Mit kell csinálni? - ugráltak a lányok.
- A feladat az lenne, hogy rajzoljatok egy képet magatokról. - mondta mosolyogva.
- Jujj ez nagyon jó Mrs.Davies , meddig tart a határidő? - kérdezte Hannah.
- A határidő két nap és ha, titeket találnak a legügyesebbeknek az országból nevezők közt, akkor nyerhettek egy meghívást London egyik legtehetségesebb rajziskolájába, ahol tovább képezhetitek magatokat. - mondta örvendezve.
- Úramisten! Köszönjük Mrs.Davies,hogy minket tetszett választani! Nagyon nagyon köszönjük szépen! - örvendeztünk, miközben már néhány örömkönnycseppet is elhullattunk.
 - Nagyon szivesen! - mondta, majd megölelt minket.

** Délután Holly-nál **
         

        **Holly**

- Huhh lányok utolsó napnak nem semmi! - sóhajtott egyet nevetve Hope, majd ledobta a táskáját a földre.
- Jaah - nevettem - na szerintem, ha már lepakoltatok akkor kezdjük is el ezt a remekművet!
- Akkor gyűrkőzzünk neki!- mondta Hannah.

Egész este ezen dolgoztunk. Látszott mindenkin,hogy a tőle legjobban telhetőt hozta ki magából. Sok volt a vitatkozás, újrakezdés, radírmorzsa, de végül az eredmény elragadtató lett.

** Reggel **

** Hannah **

Tegnap egész este a rajzon dolgoztunk. Még szerencse, hogy csak 10 órára beszéltük meg a találkozót Mrs.Davies - szel.

- Ébresztő lányok! Fél 9! Ha elkésünk nagy baj lesz! - kiabáltam rájuk, akik még mindig az asztalon feküdtek cerúzával a fülükön.
- Haaaahhhh -ásított egy nagyot Hope - igazad van......gyerünk ébredjen mindenki! - segített nekem, végül mindenki felkelt.

Nagy szerencse, hogy Holly -éknál 2 fürdőszoba van, mert így mind a négyen eltudtunk készülni még időben. Fél 10-kor már az iskolában voltunk és átadtuk a rajzunkat Mrs.Davies-nek, akinek tátva maradt a szája.

- Hűha lányok ez szép munka! Nagyon örülök, hogy egy nap alatt sikerült vele végeznetek, így legalább gyorsabban letudhatom a postára adást. Köszönöm nektek! - mondta örömmel az arcán.
- Mi köszönjük Mrs.Davies! - mondtuk fülig érő mosollyal az arcunkon.
- Apropó! Mielőtt elmennétek, szólok, hogy a részleteket a pályázatról elküldtem az e-mail címetekre!
- Köszönjük! Megnézzük! Viszontlátásra! - köszöntünk el.

Reméljük tetszett! Komizzatok, szavazzatok és jön a 2.rész!:*

A szereprőkről:)

Haliii!

Én Hope Moran vagyok!

A 18- at épp hogy betöltöttem, ezért még

kicsit bolondos vagyok, de tudok rendes, jó kislány is lenni, ha akarok.

Barna hajam van...többet már nem is töltöm az időt a külsőm leírásával...nagyon jól megvagyok a csajokkal: Hannah-val, Holly-val és Emma-val

Kedvenc hobbim a sportolás ,zenehallgatás ,rajzolás ,éneklés és még sorolhatnám tovább is...

Szeretem a vicces embereket mert mindig felvidítanak.

puszi<3

Helóó!:)

Emma Cooper vagyok, 18 éves . Hope -val, Holly -val és Hannah -val élek együtt egy házban Londonban. A hajam szőke és a vége színes.Van 2 tetoválásom. Szeretek gitározni, fotózni ezért mindig nálam van a fényképezőgépem:).Néha kicsit nagyon hülye vagyok, de majd kinövöm.:)

Tetkóimm:

 

 

Sziasztook!;)

Sziasztok Hanna vagyok a 3 legjobb barátnőmmel élek együtt újdonsült házunkban, Londonban.

18 éves vagyok és imádom a zenét,táncot .......A rajz és a festés az egyik lételemem, na meg persze a hülyéskedés a csajokkal, de komolyra is tudok váltani.Egyébként szőke a hajam és zöld a szemem.Nagy álmaim vannak és 3 segítőtársam ebben!<3

Sziasztok!:)

Holly Jonhson vagyok, 18 éves. Anyukámmal és apukámmal éltem együtt Skóciában,amíg a legjobb barátnőimmel : Hope-al, Hannah-val, és Emma-val ki nem költöztünk Londonba. Kedvenc hobbijaim közé tartozik a rajzolás, festés, éneklés és a gitározás. Az életem tele van meglepetésekkel és vidámsággal.